Egyetemünk immár harmadik alkalommal vett részt a Looking China projektben az Academy for International Communication of Chinese Culture (AICCC) és a Beijing Normal University (BNU) meghívására. Három másodéves alapképzős hallgatónk utazott ki Zhuhaiba 17 napra, akiket egy belső pályázat keretén belül választott ki Mozgókép Tanszékünk vezetője.
A hallgatók egyik feladata az volt, hogy készítsenek egy 10 perces dokumentumfilmet az idei kiírás központi hívószavainak megfelelően: "Moments, Season, Times".
Bódis Dániel Televíziós műsorkészítő alapszakos hallgatónkat kérdeztük, mit jelentett számára ez a szakmai kihívás.
A Looking China program fergeteges kaland volt a számomra, még mindig nem dolgoztam fel teljesen, hogy megtörtént. A legszuperebb élményemet nem tudnám egy adott pillanathoz kötni, mindenképpen a minket körülvevő jószándék és segíteni akarás volt az, mind a kínaiak, mind a többi európai részéről, akikkel három hét alatt olyan szinten kovácsolódtunk össze, mintha mindig is egy "osztály" lettünk volna. Elvileg nem volt semmi közünk egymás projektjeihez, mégis lépten-nyomon és feltétel nélkül segítettünk egymásnak.
A legnagyobb kihívást számomra az jelentette, hogy a kínaiak nem igazán, vagy csak ímmel-ámmal beszéltek angolul, ez végig nehézségeket okozott, főleg az interjúknál, mert nem nagyon volt rá mód, hogy a forgatáson megtudjam, mit mondott az alany, és bele tudjak kérdezni. Közben persze érthető, Kína önmagában kétszer akkora, mint a teljes nyugati civilizáció, nekik az angol könnyen elhagyható.
A munka elvileg itthon kezdődött, de sok hasznosat nem tudtunk csinálni. Megadtak témákat, amikből választhattunk, de jellemzően ezek nem filmötletek voltak, csak valamilyen helyszín. Esetemben például a Xiang Zhou kikötő. Erről az angol nyelvű interneten konkrétan semmit nem lehet találni, ezért annyi információm volt csak róla, amennyit a producerem, Siqi (Szücs-dzsi, igen, cs, aztán dzs, és napi húszszor ki kellett mondanom) elmesélt róla. Az első napon amikor már Zhuhai-ban voltunk, prezentálnunk kellett a szinopszisunkat, de úgy, hogy még nem voltak szereplők, és soha nem voltunk a helyszíneken. Mondhatjuk úgyis, hogy ez egy 'kamupitching' volt, aztán a forgatás során találtuk ki a filmet. Tehát nehéz indítás volt, de aztán ahogy elkezdtük csinálni, Siqi a nyelvi korlátok ellenére elképesztően nagy segítség volt, Index riportereket megszégyenítő módon beszélt lyukat az emberek hasába, hogy adjanak nekünk interjút, vagy forgathassunk az adott helyszínen.
Európához képest dokumentumfilmes szempontból az az igazán jelentős különbség Kínában, hogy az embereket sokkal kevésbé zavarja, hogy felvesszük őket, viszont sokkal nehezebben vehetők rá, hogy interjút adjanak. Három napig próbáltunk erre rávenni a halászkikötőben az embereket, és az utolsó nap végéig nem volt semmi. Aztán gyakorlatilag csoda történt, és egy halász csak úgy odajött hozzánk vágóképezés közben, hogy mit csinálunk, és részt vehet-e benne.
A forgatás után öt napunk volt megvágni, és hát az egy őrület volt. A probléma a következő: adott egy csomó interjú mindenkinél, ami jobb esetben kínaiul, rosszabb esetben a helyi nyelven, kantonízul van. Esetemben kb. csak 15 perc nyersanyagról beszélünk, de volt, akinek ez 120 perc. A nehézség az, hogy bár van egy 'meggooglefordítózott' leíratod az interjúból, ami még be is van timecode-ozva, de amikor ott van előtted a vágóprogramban, nagyon nehéz a kínai beszélő fejet tartalomhoz kötni. Az én taktikám az volt, hogy megvettük az összes szövegkiemelőt a papírboltban, és gondolatonként kiszíneztem az egész szöveget, majd a timeline-on ugyanígy szétvágtam és kiszíneztem azonos színűre a hasábokat. Csak ez volt másfél nap. Mindenkinek más taktikája volt erre, de kb ugyanolyan lassúak voltunk mind.
Most elég sok nehézségről írtam, de fontos megjegyeznem, hogy ezek nagyon kedves és sokszor vicces szituációk voltak, ahol tényleg csak egymást segítve tudtunk előre jutni. Ha ezek nem lettek volna, akkor nem is lett volna módom megtanulni, hogy milyen hasznos tud lenni, ha totálisan különböző emberek csapatként dolgoznak egy közös célért.
A filmet a program kínai szervezői fesztiváloztatni fogják, illetve a portugál partneregyetemen lesz egy vetítés, ahol a mieink is szerepelni fognak. Erre meg is hívtak minket, hogy vegyünk részt, erről hamarosan be is fogunk számolni.
Folytatás következik, maradjanak velünk!
Korábbi Looking China projektjeink:
Looking China 2017
Looking China 2018